Buy tickets

Békéscsabán 1840 óta rendeznek színi előadásokat, és kezdetben itt is vándortársulatok léptek fel, a község erre alkalmas termeiben. A mai állandó színházépületet –, amit akkor „Vigardának”, vagy Vigadónak neveztek – közadakozásból építtették a csabaiak, Halmay Andor építész tervei alapján Sztraka Ernő városi mérnök irányításával. Az akkori színházterem összesen 600 férőhelyes volt (az állóhelyeket is beleértve). A színházépület megnyitója 1879. március 8-án volt. Az épületet 1912 őszén Spiegel Frigyes és Englerth Károly építészek tervei szerint, Wagner József vezetésével átalakították. Az ünnepélyes átadás 1913. november 8-án zajlott. Az új terem 630 férőhelyesre bővült, ruhatárakat, büfét és nem dohányzó részt alakítottak ki benne. Kibővítették a színpadot, zsinórpadlást, süllyesztőt szereltek be. Korszerűsítették a világítást és bevezették a központi gázfűtést. Az utolsó nagy renoválása az épületnek 1994-ben fejeződött be. A színházterem jelenleg 420 fő befogadására képes. A színház épületében lévő Vigadó terem a város kulturális életében kezdettől kiemelkedő szerepet töltött be, előadóesteket, koncerteket, bálokat és estélyeket tartottak a csodálatos helyiségben, ahol aranyozott velencei metszett tükrök és intarziás parketta kápráztatta el a közönséget, és ahonnan átjáró nyílik a szomszédos Fiume Szállóba. A II. világháborút úgy-ahogy szerencsésen átvészelve 1953-ban megpecsételődött a Vigadó sorsa. A lebontásra ítélt Apolló mozit helyezték ide, igaz ideiglenesen. Két év alatt teljesen tönkrement. A mozi után ismét a színházé lett a terem, előbb festőműhelynek majd később próbateremnek használták. 1994-ben szinte a színház egészét érintő felújítás történt, melynek során a Vigadó is megújult és ismét pompájában várja a város közönségét. A színházterem jelenleg 420 fő befogadására képes. A színháznak 1954-ig nem volt állandó társulata, az akkoriban működő magántársulatok szerződtek a várossal egy-egy, vagy egy-két évadra. 1954. szeptember 15-i hatállyal az akkori Népművelési Minisztérium békéscsabai székhellyel, Békés Megyei Jókai Színház elnevezéssel színházat létesített, amely 2012-ig a Békés Megyei Tanács, majd a megyei önkormányzat fenntartásában működött. Az állandó színház első igazgatója az a Daniss Győző lett, aki magántársulatával korábban is játszott az épületben. Korai halála után, az önálló színház első ötven évében 11 igazgató követte egymást, köztük két olyan kitűnő színész, mint Solti Bertalan és Gálfy László. A Jókai Színház mindegyikük vezetése alatt megtartotta népszínházi jellegét ars poeticájában szem előtt tartva, hogy egy vidéki város egyetlen színházának minden közönségréteg igényét ki kell elégíteni, játszania kell klasszikus és modern drámát éppúgy, mint vígjátékot, operettet és meseelőadást. A színház egyik leginnovatívabb időszaka talán Miszlay István igazgatása alatt volt, amikor is létrehozták, és évekig működtették – a ma már önálló – Gyulai Várszínházat. Bárki is lehetett azonban az igazgató, bármilyen jó színészek játszhattak a legjobb előadásokban, a Jókai Színház az első ötven évben nem tudta igazán lerázni magáról az „Isten háta mögötti büntetőtábor” címkét, amit a „szakma” és a „szakmai sajtó” az 1956-os forradalom után ragasztott rá, amikor is egymást váltották Békéscsabán a fővárosban nemkívánatos – egyébként kitűnő – színészek, színházi művészek. Bár ebből a helyi közönség mit se vett észre, és boldogan járt a színházba, Békéscsaba hosszú ideig a „színészet Szibériája” maradt. Így volt ez egészen addig, amíg be nem lépett a színház életébe a 13. igazgató: Fekete Péter, aki szakmai és intézményi kereteket feszegető, innovatív munkahelyi és művészeti vezetőként, a színházat bekapcsolta az országos és a nemzetközi színházi vérkeringésbe, ráirányította a szakma és a kritikusok figyelmét. Egymást követik a közönség és a szakma által elismert előadások. A társulat színészei is évről évre nyernek megtisztelő díjakat. Színházigazgatói munkája mellett mára a magyar színházi élet meghatározó személyiségévé nőtte ki magát. A Magyar Teátrumi Társaság tagjaként, a tagszínházak összefogásával létrehozta a Magyar Teátrum című, havonta megjelenő színházi magazint, amely nem csak a mai magyar lappiacon egyedülálló, de a hazai színháztörténetben se volt még hasonló struktúrában működő újság. A társaság és a lap 2010-ben az ő ötlete alapján hívta életre a Magyar Teátrum Díjat, amelyet a háttérszakmák (súgó, ügyelő, öltöztető, fodrász, színpadmester, kellékes stb.) legjobbjai kapnak meg évről évre, és amelyet már második éve a Jókai Színházban adnak át nagyszabású gálaműsor keretében. 2011-ben az ő irányításával vette működtetésébe a Jókai Színház a Szarvasi Vízi Színházat, amely egy nyár alatt beigazolta létjogosultságát a nyári szabadtéri színházak között. A megyei önkormányzatok feladatainak átalakulása miatt 2012. január elsejétől a színház Békéscsabai Jókai Színház néven Békéscsaba Megyei Jogú Város fenntartásába került, így a város közel hatvan év után ismét tulajdonosa lett az eredetileg a csabai polgárok összefogásával felépült színháznak. Összeállította: Józsa Mihály