"Elsősorban azért szeretem Cziczó Attila Fészek Színházát, mert harmóniában dolgoznak együtt profik és diákszínjátszókból lett „amatőrök”, és mert olyan kamaszos hévvel és rácsodálkozással nyúl a tabukhoz, ahogyan azok az ifjak, akiket még nem rontott meg a felnőtt léttel járó sanda „mindenre tekintettel levés”. Továbbá azért szeretem, mert elfogulatlanul és humorral gyúrja eleven életjátékká a darabjait, így nyúl a tabukhoz is. Elfogulatlanul – vagyis kizárólag az emberi alapértékektől vezérelve - és humorral teszi föl sorra az alapkérdéseket darabjaiban: milyen a szerelem, mit jelent magyarnak lenni, miért fáj a felnőtté válás, lehet-e megbocsátani a tönkretett életet, és így tovább.

Legújabb darabja „búbánatos cigánymese a szerencsétlen muzsikusról, akit nem csak az ág, de még a gádzsógyerek nyavalygása is húz”. Mai történet cigányokról, mézes szirupban, folklorisztikus sallangokkal, de negédesség és hamis romantika nélkül, eleven humorral. Benne van az „ők” és a „mi” minden képtelensége és tragikuma. „Abszurd ismeretterjesztés a 'magyar' és 'cigány' viszonyok jelenlegi állásáról.” – mondja darabjáról a szerző. És sok-sok szerelem. Jaj, csak az a vége ne lenne olyan…!" (Mihalicz Csilla, Nők lapja)

Közreműködik:

Miklós Máté: Igaz Antal, magyarfiú