Ahogy az amerikai filmvilágot, úgy a magyąr színházi szakmát is mélyen megrázták az évad elején napvilágot látott szexuális és fizikai zaklatások történetei. A legbátrabbak névvel és arccal vállalták történetüket a nyilvánosság előtt, jövendő munkájukat és magánéletük békéjét egyaránt kockára téve. A leggyávábbak - sokszor az internet névtelenségébe burkolózva - pillanatok alatt keresztre feszítették az áldozatot vagy meglincselték a megvádoltakat. Aztán amilyen hirtelen felhabzott a hisztéria, csaknem olyan hamar el is apadt a közvélemény érdeklődése. A máskor nívósabb médiafelületek között is alig akadt olyan, amelyik ellent tudott volna állni a bulvár csábításának és tágabb kontextusú, alaposabb elemzést nyújtott volna az ügyről. És mivel híres emberekről szóló, zaftos sztorikkal sokkal több kattintást lehet elérni, az végképp nem merült fel, hogy talán mélyebb társadalmi összefüggésekről árulkodhatnak a korántsem csak a színházi világot jellemző munkahelyi függőségek.

Vajon tényleg a szexről szólnak ezek a történetek vagy inkább a hatalomról? Milyen más formákban jelentkeznek a visszaélések? Felismeri őket az áldozat? És az elkövető? Hát a felelős vezető? Hogy tudjuk oldani a függőséget? Hogy védhetjük meg az áldozatot, ha büntetőjogilag elévült az eset? Másfelől hogy garantálhatjuk az ártatlanság vélelmét és hogy vegyük elejét a lincshangulatnak?

A probléma társadalmi. Mi mégis legszívesebben a saját portánk előtt söprögetünk. Az egyetlen magyar dokumentumszínház, a PanoDráma, a tőlük megszokott módszerrel, szó szerinti anyagokból gyúrja össze annak az estének az anyagát, amelynek legfőbb célja a téma összetettebb vizsgálata, a hatalmi visszaélés tágabb dimenzióinak feltárása. Az alkotócsapat színészekkel, rendezőkkel, igazgatókkal, dramaturgokkal, egyéb színházi dolgozókkal interjúzik, de felteszi alapkérdéseit az utca emberének is.

Az est felkért színészei néhány kivétellel maguk is színházigazgatók: kőszínházakat vagy független társulatokat vezetnek, így érintettségük többszörös. Az egyszeri felolvasószínházi estet beszélgetés követi, melyben szó lesz az érzékenyítés lehetséges eszközeiről, az érdekképviseletről, a jogi lehetőségekről, de legfőképp arra keressük a választ, hogy hogy tudjuk csökkenteni a kiszolgáltatottságot.