A képzőművészet intézményrendszere, oktatása Magyarországon mindig is sok szálon függött az állam kultúrpolitikai elképzeléseitől. Nem volt ez másként 1928 és 1932 között, a Képzőművészeti Főiskola konzervatív fordulata idején sem, amikor a Lyka Károly által a húszas évek elején elindított reformok megkérdőjeleződtek, s végül a két nyitott szellemiségű festőtanár, Vaszary János és Csók István nyugdíjazásával végleg zátonyra futottak. Ha ma felidézzük az egykori konfliktusokat, alapmotívumaik ismerősnek tűnhetnek: a legtöbb eszmei vita hátterében ugyanis a hivatalos kultúrpolitika és a progresszív művészeti, majd társadalmi törekvések konfliktusa állt. Az előadás az egykori viták és szereplőik megidézésén túl igyekszik feltárni az ütközések hátterét és dinamikáját, egy-egy új gondolat, szabad elképzelés letörésének, elsorvasztásának, visszanyesésének dramaturgiáját.

Szereplők: Benkó Bence, Borsányi Dániel, Kőszegi Mari, Téby Zita, Viktor Balázs

További közreműködők: Beke László, Birkás Ákos, Jovánovics György

Szervezők: Kozma Eszter, Mélyi József, Pacsika Márton

Támogatók:
Virág Judit Galéria
Mindshare Médiaügynökség Kft.
Dr. Polgár András

Az esemény az OFF-Biennále Budapest keretében valósul meg.