Az emberek minden korban alakítják, (de)formálják magukat egy vágyott – vagy diktált – ideálnak megfelelően, ennek eszközei pedig gyakran különböző ruhadarabok. A 19. században elsősorban a fűzőviselés volt a középpontban, amely erősen torzította a női felsőtestet. Deréktól lefelé épp ellenkezőleg, a nőket bonyolult, hosszú szoknyák szélesítették, amelyek alá különféle abroncsok, párnák, alsószoknyák kerültek. A test alakításának szerepét a 20. században már a fogyókúra és a sport vette át. Fontos lett a szabad mozgás, így a ruhák a korábbinál jóval könnyebbek lettek, kevésbé korlátozták a testet. Ezzel együtt változtak a fehérneműk is, bár az alakformálás azóta is fontos funkciójuk.
A test tehát, amelyet minden ember a lehetőségeihez mérten ideálisra formálva, és az adott kor szokásrendszerének megfelelően felöltöztetve visz a nyilvánosság elé, maga is tárgya a változó divatnak.