Danubia Zenekar
Balog József – zongora
vezényel: Hámori Máté

KORLÁTOK ÉS REMÉNYEK

A zenetörténetben több olyan művészről is tudunk, akiknek valamilyen fizikai akadály mellett kellett véghez vinniük küldetésüket. Bach és Händel élete végén megvakult, Beethoven és Smetana megsiketült, és egész irodalma van a balkézre íródott zongoradaraboknak, mivel számos kiváló zongorista veszítette el az egyik kezét. Hans Abrahamsen úgy született, hogy jobb kezén csak két ujját tudta mozgatni, így az ő zongoraversenyre is csak bal kézzel játszandó, természetesen ő játszotta az ősbemutatón.

Weiner Leó 22 évesen, még zeneakadémistaként írta Szerenádját annak a Koessler Jánosnak, aki Bartók és Kodály tanára is volt. A művet olyan jól sikerültnek érezte, hogy opus számmal is ellátta, és hamarosan Kölnben mutatták be. A mű négy tételből áll, de könnyedsége és vidámsága inkább szórakoztató zenévé teszi, mint szinfóniává.

Sok lehetőség, és tűnődés van ebben az 1907-es műben. Milyen lesz a 20. századi magyar zene? Milyen közel lesz a a más népek zenéje? Milyen zeneszerző lesz Weiner Leó? A kérdésekre az idő más választ adott, mint amit ez a mű sejtet.

Csajkovszkij szép szakmai sikerei ellenére beteljesületlen vágyak, és magánéleti kudarcok között élte az életét. Az V. és VI. szimfóniájában erről írt – az V.-ben még pozitív kicsengéssel zárta a történetét. Ebben a történetben a búskomorságból indulunk, majd kétes remények ütik fel a fejüket. A második tételben feltűnik az eszményi szerelem és idill, a harmadik tételben mindez táncra perdül egy keringőben, és végül a kezdeti bánat megdicsőülve, boldogan tér vissza a negyedik tételben.

Sok szeretettel várjuk!