A színházi megvalósításkor énjének több, első látásra sokszor ellentmondásos megnyilvánulását, a megkettőzött, egy férfi és egy női lelkületű személyiséget két színész, a Férfi, illetve a Nő eleveníti meg. Különböző énjei nemegyszer vitában, haragban léteznek, egymást nem tűrve. Máskor keleti beavatott, bölcs táltosként felül­emelkedik problémáin, életén, s közösségéért küzdve érte haragszik. A Testámentumától eljutunk a „Győzöm a harcot bús haraggal / S késik az álmom s a halálom… / Így nem fogok sohse meghalni” befejező gondolatig.