Az ún. autentikus játékmód és a kópiahangszerek elterjedése óta nem az operazenekarok játsszák a legadekvátabbnak tartott régizenét. Ugyanakkor ki tudna rugalmasabban és egyúttal testesebben is megszólalni egy nagy térben, mint a romantikára épített instrumentumait és önnön erejét is visszafogni, tartalékolni képes OPERA Zenekar? Régi és új határmezsgyéjén született művekkel, Mozart, Haydn, Gluck és Rossini szerzeményeivel most, a MítoszFeszt keretén belül újabb mód nyílik annak megfogalmazására, mit tud hozzátenni egy modern hangszeres együttes régi korok azon muzsikáihoz, amelyek mitologikus témákra készültek.

Műsor:
WOLFGANG AMADEUS MOZART:
   A pásztorkirály | Il re pastore
      Nyitány
      „Ditelo voi, pastori… Aer tranquillo e dì sereni” – Aminta áriája az I. felvonásból
   Mitridate, Pontus királya | Mitridate, re di Ponto
      Nyitány
      „Lungi da te, mio bene” – Sifare áriája a II. felvonásból

JOSEPH HAYDN:
   Scena di Berenice – koncertária

――Szünet――

CHRISTOPH WILLIBALD GLUCK:
   Orpheusz és Eurüdiké | Orfeo ed Euridice
      „Qual vita è questa mai… Che fiero momento” – Eurüdiké áriája a II. felvonásból

GIOACHINO ROSSINI:
   Tell Vilmos | Guillaume Tell
      Nyitány
      „Sombre forêt” – Mathilde áriája a II. felvonásból
   Szemiramisz | Semiramide
      Nyitány
      „Bel raggio lusinghier” – Szemiramisz kavatinája az I. felvonásból