A férfi kétszer – ez is lehetne a címe. Egy életút bontakozik ki előttünk, ahogy ennek az embernek a saját fejében zajlik, miközben a néma külvilágból csak az anya alakja van élő felkiáltójelként mindvégig jelen. Aztán hátrább lépünk (szó szerint is), ugyanezt megnézzük kintről, a külvilág szemszögéből, ahol mások is szóhoz jutnak. Nagyon súlyos, talán egy egész kis humort hiányoltam az előadásból, bár, őszintén szólva én sem tudnám hol elhelyezni benne.
(Szilágyi Lenke)