Mesélő: Kulka János

Vezényel: KÁLI GÁBOR

Maurice Ravel: Lúdanyó meséi – balett
Igor Stravinsky: Tűzmadár – balett

Ravel és Sztravinszkij mesezenéje ugyanabban az időszakban, 1909-1910-ben keletkezett, s amikor két évvel később Ravel elkészítette az eredetileg zongorára írt darab zenekarra hangszerelt balett változatát, az egyik fontos szerepet Vaclav Nizsinszkij, az orosz balett meghatározó művésze (nem mellesleg Sztravinszkij Tavaszi áldozatának koreográfusa) táncolta. „Ravel zenéjére táncolni felemelő érzés; ritkán éreztem magam olyan otthonosan, mint éppen ebben a szerepemben” – emlékezett vissza évekkel később. A két mű zenéje és a balett cselekménye, mintegy véletlenül, egy sor ponton találkozik. Nem is oly távoli a rokonság például Ravel magányosan bolyongó Hüvelyk Matyija és a Sztravinszkij-balett vadászat közben eltévedt Iván hercege között, s természetes, hogy mindkét balett madárzenéje hasonló zenekari színekben pompázik. És persze nem hiányozhatnak a tündérek vagy az elvarázsolt hercegnők, valamint a titkokkal és veszélyekkel teli csodálatos kert sem. Mindkét darab grandiózus apoteózissal zárul, hiszen minden jó, ha a vége jó!