A perc, amelyben meg fogok őrülni, itt van, mindenki azt hiszi, szörnyeteg vagyok, pedig csak valaki, aki beletévedt egy hamis térbe, ez minden, évek, mérhetetlen mélységű évek óta vándorolok csalóka távlatok nyomán, megnyílik egy, és én elindulok, és csak évek, mérhetetlen mélységű évek múlva lesz világos, hogy tévedtem.”
(Krasznahorkai László-Max Neumann: Állatvanbent)

„Vlad’ka Malá koreográfiája, a Levitáció apokrif mása a végtelen igézetébe zárt bolyongásnak. Kis hullámokkal perturbál, melyek hiába is tartanak össze, valójában sosem találkozhatnak. Szomorú mese felnőtteknek, melyben nem más, az önazonosság forog kockán.” (Komjáthy Zsuzsanna, ellenfény.hu)

Külön köszönet Takács Katinak.

Fotó: Boda Gábor

info@bethlenszinhaz.hu
www.bethlenszinhaz.hu
www.cedt.hu