Üres színpad, sötét. Sehol semmi.
Bejön két hasonló. Hasonlóságuk veszélyes, könnyen azonosságnak tűnhet.
Semmi sem biztos, csak az, hogy kettőjük közül valamelyikük érintett.

Olyan, hogy „Mi”, nem létezik. Önálló entitások vagyunk, akik mindaddig megvagyunk magunkban, amíg utunkba nem akad egy „Másik”.
Onnantól fogva felek vagyunk. Önszerveződünk. Együtt fordulunk, együtt…
Egymáshoz vonatkoztatjuk magunkat. Egy darabig.

Hogy két dolog maradéktalanul kiegészíti egymást, az legalább annyira valószínűtlen, mint az, hogy két dolog azonos.

A 2006-os Szóló-Duó Táncfesztiválon az Orkesztika Alapítvány által különdíjjal jutalmazott előadás kibővített, továbbgondolt változata.