„Nagybecsű Akadémikus Urak és Hölgyek!
Megtiszteltek felszólításukkal, hogy az Akadémia számára nyújtsak be
jelentést majomelőéletemről…” e szavakkal kezdődik Franz Kafka
novellája, a Jelentés az Akadémiának, amely ikerpárja egyik legismertebb
művének, az Átváltozásnak. Az utóbbiban egy ember változik undorító
féreggé, a Jelentésben egy majom meséli el nekünk, helyesebben az
Akadémián egybegyűlt tudósoknak, hogy hogyan és miért vált emberré.
Kafka az emberré lett majom metaforáját használja, hogy írhasson
visszatérő nagy témáiról a másságról, a valahova tartozás utáni vágyról,
az ember megtöretéséről és magányáról. Egy metafora akkor jó, ha
pontos, így aztán a műben, ebben a szenvedéstörténetben, lépésről
lépésre ismerhetjük meg a főhős Rőt Péter emberré válásának stációit, a
fogságba eséstől a betörés-idomításon át egészen a végpontig, egy
szabadságát elvesztett, magányos lélek vergődéséig.
Diadalmenet-e változásunk, a majomból az
ember felé? Az alkalmazkodás valóban jobbulás? Őszinte ősünknek mit
kell szerepként nyújtania, hogy a számára adott emberi környezetben
elfogadtassa önmagát? Kinek előnyös ez a hasonulás? Kafka ebben is
látnok volt…
Az
előadás után SZÁNTÓ T. GÁBOR beszélget a nézőkkel Kafkáról, a kafkai
víziókról, amelyek igazát az elmúlt 100 év hitelesítette.