Wolfgang Amadeus Mozart: Szöktetés a szerájból - Nyitány K. 384
Wolfgang Amadeus Mozart: A-dúr szimfónia K. 201
Wolfgang Amadeus Mozart: „Ch’io mi scordi di te?… Non temer, amato bene” K. 505
-
koncertária
--
Wolfgang Amadeus Mozart: Misera, dove son! Ah, non son io che parlo K. 369
Joseph Haydn: D-dúr zongoraverseny Hob. XVIII:11
Joseph Haydn: Scena di Berenice Hob. XXIVa:10

Közreműködik:
Kolonits Klára - szoprán
Berecz Mihály (zongora)
Vezényel: Záborszky Kálmán

Klasszikus mesterek a színház vonzásában

Furfangos szolga, álruhás apród, nagyotmondó madarász – ki ne ismerné e meseszereplőket? A 18. században az egész estés, vidám operák vonzották a nagyközönséget, és a zeneszerzőket is izgalmas feladat elé állították: komponistaként ne pusztán az egyes karakterek megrajzolására törekedjenek, hanem minden zenei eszközzel a cselekmény drámai folyamatát szolgálják. A bécsi klasszika mestereit is vonzotta a műfaj: Mozartnak már a színházi közeg is elég volt ahhoz, hogy önkívületi állapotba kerüljön. Az Esterházy hercegek udvari kappelmeistere, Haydn hasonlóan rajongott a vokális műfajokért, és I. “Pompakedvelő” Miklós kívánságára 1766-tól ideje nagy részét operák írásával töltötte.
S jóllehet, ma már nem elsősorban operakomponistákként tartjuk számon a bécsi mestereket, színpadi zenéjük hatása tisztán hangszeres műveikben is tetten érhető. Mozart 1774-ben keletkezett A-dúr szimfóniája e tekintetben valóságos mérföldkő, tételei már-már jelenetekké elevenednek. A nyitótétel intim kamarazenei hangját, szerelmi áriákhoz hasonló lírai Andante dallamok követik, majd a szokatlanul lassú, néhol baljós Finale tétel zárja.
Haydn kései zongoraversenye ugyancsak színpadi hatásokról tanúskodik: a D-dúr concerto élénk nyitótétele a szólista és zenekar változatos párbeszédére épül s a Finálét a cigányprímások bravúrjait utánzó “style hongrois” teszi igazán képszerűvé. De hogyan is ismerhetnénk meg jobban a két zeneszerző világát, mint színpadi ihletettségű műveiken keresztül? A Szöktetés a szerájból nyitánya egzotikus hangszerelésével első taktusaitól az opera miliőjét jeleníti meg a színgazdag török zenével, míg a koncertáriákban Mozart és Haydn a szöveg rezdüléseit követik hűen, plasztikusan kifejezve Berenice jelenetének zaklatottságát és a “Misera dove son…” szoprán áriájának gyötrődését, s a “Ch'io mi scordi di te?… ” elfeledéstől való félelmét a mindent elsöprő szerelemig.