Wilhelm Hauff csodálatos mesevilága pontosan fordítva működik, mint ahogy az ember elvárná: bár mindvégig jelen vannak, mégsem bódítanak el a helyszín, a mesés Kelet színpompás rózsái, kaftánjai és repülő szőnyegei. Ez itt nem az Ezeregyéjszaka bájosan évődő, színes-szagos világa. A szerző nem gügyög tündéri varázstörténeteket – ehelyett elénk állít egy valódi hőst, egy kisembert, aki maga küzd meg minden akadállyal, amit az élet eléállít.

Egy valódi hőst, akivel azonosulhatunk, akiért éppen hús-vér embersége miatt szoríthatunk, akiről példát vehetünk – és akit végső soron „a tapasztalat bölcs emberré tesz, és ha külseje kissé fura is, inkább csodálatot érdemel, mint gúnyt vagy csúfolódást”. És mint egy klasszikus mesében, a rossz itt is elnyeri méltó büntetését, a jó pedig méltó jutalmát. Nem véletlen tehát, hogy A kis Mukk története túlélte az évszázadokat. Meglehet, minden generációnak, megvan a maga „Mukk-élménye”: kinek az ötvenes évek – a kor lehetőségeihez képest – monumentális NDK-beli filmje; kinek a hetvenes évek sztárszereposztással készült magyar hangjátéka; kinek a nyolcvanas évek diafilmváltozata. A legkisebbeknek a Budapest Bábszínház A kis Mukkja lehet ez a maradandó élmény.

További szereplők: szolgák, udvari népek, kutyák, macskák, oroszlán.